Régóta terveztem, hogy egyszer csak kihegyezek egy darab vasat, és megpróbálok rá feltenni valami élszalag-szerűséget, hogy úgy nézzen ki, mintha valamiféle használati tárgy lenne. A tervek sokáig toporogtak a képzelet határain belül, de eljött az ideje, hogy az éterből fizikai manifesztáció születhessen.

Először az anyaga kezdett foglalkoztatni: vajon miből lenne érdemes elkészíteni? Könnyen lehessen megmunkálni, élezni, vagy legyen üvegkemény? Mekkora méretben készüljön és milyen célt szolgáljon? Persze az ilyen eszközök általában eléggé kötött pályán mozognak funkció szempontjából, de ha például belevesszük az olyan lehetőségeket, mint a lóbálás, a magasra emelés és a tokba helyezés, a lehetőségek köre azonnal megugrik. Ezúttal nem szerelek bele elektronikát! 🙂

A gondolat egyértelmű irányt mutatott: legyen egy apró, de masszív darab, amely könnyen hordható, nem kell ápolgatni, korszerű és igénytelen konstrukció: porkohászati acél kizárva, 4–6 mm gerincvastagság meglegyen, 58–60 HRC ideális. Ha pedig kicsi, biztosan könnyebb lesz tervezni és összerakni – egyszerű képlet!

Tervezéskor körvonalazódott egy olyan koncepció, amely lehetőséget biztosított arra, hogy eltérő felhasználási területekre alkalmas formavilág alakuljon ki stíluson belül, így három különböző forma lett a végeredmény.

A kis méret melletti, viszonylag összetett szabásminta kizárta a kézi reszelgetést. A választott N690 acél edzés előtt vízzel lett kivágva, majd kapott egy elnagyolt élszalagot.

Az edzés a miskolci Egyetemvárosban történt, pontosan 58 HRC-re, majd megkapták a végső élformátumot. Jöhet a markolatpanel, a tok és a díszítés!