Föld (Prológus)
A föld mint anyag érzékelése fokozatosan távolodott, majd egyre ritkábbá és távolibbá vált. A vályogházak képe, a természethez közel élő berendezkedés és élettér — ezek az emlékeim a hétköznapokban jelentősen megkoptak. Azt vettem észre, hogy legszívesebben beletúrnék a jó húsos földbe, hogy érezzem melegségét és a rárakódott földtörténeti évek súlyát.
Mennyi kozmikus por és más, az űrből érkező anyag hullik naponta a Földre? Kb. 5–300 tonna? Lehet, hogy olyan élőlények hátrahagyott részeit tapintanám, amelyeket a közös emlékezet felidézni sem tud? Földiekét — vagy kívülről érkezettekét is?
Egy dolog azonban biztos volt: nem pörgetés közben ismerném meg (a korongozás idegennek tűnt). Aztán végül rám talált egy sűrű, tiszta darab – nemes anyag, nyers és ősi – és így kezdődött.
