Milyen izgalmas lenne, ha egy rajzolt figura promptot írna a valódi valóságról! Nem is feltétlenül az a lényeg, mit ír – hanem az elképzelés maga: hogy valaki, aki (ki is ő?) – nem „igazi” –, és ezt csak sejti, mégis megpróbál kitalálni, sőt láthatóvá tenni valamit, amiről biztosan tudja, hogy az viszont egyáltalán nem valódi.

Milyen érzés, ha ő maga is csak rajzolt karakter. Egy kontúrvonal. Egy feldobott újabb réteg. Egy döntés valaki más timeline-ján.