Ebben a parafrázisban Watteau Jupiter és Antiope című művét dolgozom fel a 21. század testkép-ideáljai és az esztétikai sebészet kontextusában. A klasszikus női akt — korábban a természetesség, vágy és idealizálás allegóriája — itt előrajzolt mellplasztikai beavatkozás előtti állapotban jelenik meg. A bőrre rajzolt vonalak a test „javításának” terveit idézik, miközben kérdéseket vetnek fel a női test feletti kontrollról, esztétikai elvárásokról és az önazonosságról.

Antiope teste már a modern orvosi beavatkozás előkészületeit viseli magán: a melle körül előrajzolt vonalak mintha a vágy formáját szabályoznák újra. A háttérben egy zöld maszkos orvos — egy újkori Jupiter — figyeli őt. Tekintete csábító, mint azé az orvosé, aki a kedvenc kísérleti egerét szeretgeti: gyengéden, de tudatosan, jól ismerve a beavatkozás kockázatait és esetleges mellékhatásait. A kép célja nem ítélkezés, hanem párbeszédindítás: mit tekintünk szépségnek ma? Ki dönt a test formájáról? Hol húzódik a vágy és a norma határa?