Piroska története
Piroskáról mindenki tudta, hogy valami nincs teljesen rendben vele — és nem csak azért, mert állandóan szőrös volt a lába.
Visszahúzódó természete és halk beszéde (ha egyáltalán megszólalt, inkább csak gesztusértékűen) sajátos légkörrel ruházta fel.
A maga módján elbűvölő személyiség volt. Osztálytársai csak ennyit mondtak róla:
„Ő egy csendes ember.”
A családjáról semmit sem lehetett tudni. Valószínűleg árva volt, vagy legalábbis egyke. A szülei sosem kerültek szóba, viszont a nagymamájáról biztosan tudni lehetett, hogy él. Időnként meglátogatta, és ilyenkor a falu szélén élők hallani vélték halk lallalázását az erdei ösvény felől. Különös módon ezek a látogatások mindig holdtöltekor történtek.
A faluban elterjedt egy nézet, hogy mostanság „bekóricálók” járják a vidéket. Az idősek így nevezték azokat a különös lényeket, akik nem tartoztak a mindennapi megszokott világukhoz.
Peti például pár hete széttaposott egy csigát a harmatos fűben, és még aznap megtalálták a korábban eltűnt szomszéd tehén tetemét az istállóban.
Szóval amikor Piroska ment — és még jobban mendegélt — az erdei úton, sötét éjjel, bagolyhuhogás és sássuhogás hangaláfestéssel és mintha közben valamit rágcsált volna. (Reméljük nem gombát… Ó, szegény lány!) Egyszer csak azt vette észre, hogy a hold fénye valahogy erősebben kezdett sütni a háta mögött. Az árnyéka hosszúra nyúlt.
Érzékei kiélesedtek, szemeinek hajszálerei kitágultak. Ebben a módosult tudat állapotban érkezett meg a mamája kunyhójához. Itt már vacillált — rá nem jellemző módon —, hogy a furcsa érzések talán a serdüléssel járó változások lehetnek. De aztán elvetette az ötletet. Összeszedte magát, benyitott.
A nyikorgó ajtó és a megszokott, nyugodt légkör először megnyugtatta. Aztán az ajtó szélesre tárult, és a hold fényében meglátták egymást. Ő és a „bekóricáló”.
)
Másnap csak annyit mondott a történtekről, hogy „nem akkor kellett volna menni”. Többen hallottak megmagyarázhatatlan hangokat, volt aki egyenesen Stihl MS 362 C-M-re tippelt, de volt aki szerint csak a szarvasok barcogtak. Csak találgatások maradtak. Talán alvajárás közben keveredett oda és borult be az árokba vagy talán a sors akarta így.
Senki sem tudta meg, mi történt valójában.
Aznap viszont megjelent a faluban egy ismeretlen, középkorú nő. Nagyon hasonlított Piroskára.
